Európa Kiadó

Az Európa Kiadó egy 1981-ben alakult, főleg a frissen feloszlott URH tagjaiból álló magyar underground együttes. Rövid idő alatt a korabeli hazai alternatív rockzenei élet meghatározó együttese lett, ám 1983-ban már fel is oszlott. Két év szünet után újra összeállt az együttes, és a kilencvenes évek közepéig közel változatlan felállással játszottak.

2004-ben az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmából koncertet adtak az A38 Hajón, ezt követően 2006-ig több-kevesebb rendszerességgel felléptek - elsősorban Budapesten.

Az Európa Kiadó két tagja (Kiss László és Menyhárt Jenő) jelenleg is külföldön él.

Miután 1981 tavaszán az URH befejezte alig féléves ténykedését, Kiss László, Menyhárt Jenő és Salamon András Európa Kiadó néven zenekart alapított. Az Európa Kiadó centruma kezdettől fogva Menyhárt Jenő, de sose hiányzott mellőle Kiss, a basszusgitáros. Salamon András helyett, aki az indulás után hamar kiszállt a zenekarból (foglalkozása: filmrendező) az Invázió '84 nevű középiskolás punkbandában leltek dobosra Magyar Péter személyében. Éveken át ugyanilyen mozdíthatatlan pontnak látszott Dönci, azaz Dénes János is, a gitáros azonban egy keresztény gyülekezet tagja lett, szakított a rock romlottságával és az Európa Kiadóval is. Rajta kívül az évek során még hárman gitároztak a zenekarban: Gasner, Spenót, azaz Tóth Zoltán és Kirschner Péter (ő a 2. Műsorban és az Orkesztra Lunában is játszott). Az Európa Kiadó billentyűseinek sorát Gerő András nyitotta meg, akit Kamondy Ágnes (Orkesztra Luna), Másik János (Trabant) és Varga Orsolya (Orkesztra Luna) követett. Volt még néhány fontos kiegészítő ember: Joe Dissou (Kongó, feketeség, ének), Vető János (Trabant, jelenlét, trombita, ütőhangszerek), Kozma György (konferansz), Molnár Ildikó (Orkesztra Luna, vokál, a többi lánnyal együtt). 1981 szeptember 13-án, épp egy évvel az URH debütálása után lépett először színpadra az Európa Kiadó. Komoly munkába kezdtek, gyakorlatilag évente összeállt egy-egy új koncertprogram, ha nem is csupa friss szerzeménnyel, mert a korábbiak közül is mindig akadt olyan, amelyik kisebb zenei átalakítással tökéletesen beilleszkedett új környezetébe. A Pusztulás piszkozatai című demóval indítottak, a Love '82-vel folytatták, majd a Jó lesz...-szel és az Azonosíthatatlan éneklő tárgyakkal eljutottak az 1983 december 31-i búcsúkoncerthez. Leálltak. Csaknem két év hallgatás következett. Ezt törte meg - egy filmforgatás kedvéért - két utolsó utáni koncert zaja. Nem ez volt az első alkalom, hogy a film az Európa Kiadó segítségére sietett. A Love '82-t úgy tudták tisztességes minőségben megörökíteni, hogy a Balázs Béla Stúdió elfogadta a forgatókönyvüket, állta a hangfelvétel költségét, ez is volt a megállapodás lényege, filmet viszont nem forgattak - igaz, egy másik BBS-produkcióban (Szirtes András: A pronuma bolyok története, 1983) szerepelt Menyhárt Jenő, s elhangzott benne nagy URH-slágere, a Bon Bon Si Bon. Ezúttal azonban szabályos, egész estés nagyjátékfilmről volt szó: Sós Mária Másik Jánosra bízta a Városbújócska főszerepét, az ő filmbéli rockzenekara lett az Európa Kiadó. 1984 november 11-12-én a dugig telt Jégszínházban, a Jiri Stivinnel és Dörner Györggyel fellépő, filmbéli dzsessz-együttes, majd az akkor még Sex-E-Pilnek írt Sexepil után játszották le azt a műsort, amelyikkel az előző év végén abbahagyták. Csak a film - és egy újabb jó minőségű hangdokumentum - kedvéért vágtak bele. 1985-ben meg is jelent a Városbújócska című film zenéje kazettán. És következtek az első utáni koncertek. Az Európa Kiadó zeneileg abszolút beérett. A kezdeti reggae-hatások helyére belépett a rap, új dalok íródtak, s kialakult a műsor, amely 1987-ben Popzene címmel jelent meg nagylemezen (kiadó a Hungaroton-Profil). Erdős Péter 1985 őszén vette fel a kapcsolatot a zenekarral, tisztázták a tisztázni valókat, s munkához láttak. 400 órát töltöttek stúdióban, a magyar átlag kétszeresét - rutintalanok voltak (Másik János kivételével), viszont igényesek. A hülyeségre, hogy a hivatalos lemezkészítéssel elárulta volna underground múltját a zenekar, Menyhárt csak vállat vont: "Egy lemez nem árulás. Hanem lemez" (Mai Magazin, 1987 február). 30 ezren megvették. Két évre rá, 1989-ben megszületett a második lemez, a Szavazz rám (kiadó: Hungaroton-profil). Miközben Menyhárt Jenő egy film tervét fontolgatta, Dénes János kilépett a zenekarból, majd közvetlenül utána Másik János is, két alapember. De elkészült az album, fúvósszekciója, táncra hívó ritmusai miatt még poposabb, mint az előző. Az album címét adó régi URH-eposszal, nem napi aktualitásra törekedve, mégis telibe trafálta az első szabad választás előtti hangulatot. 1990-ben a Proton kiadta az Európa Kiadó 1986-os Zichy kastélyos koncertjét (amit a Bahia 1998-ban Cd formában is kiadott + 4 Balaton dallal). 1992-ben, tíz évvel a Love '82 után megszületett a folytatás: Itt kisértünk - Love '92. Az EMI-Quint adta ki. Ezt követte Menyhárt Jenő és Másik János improvizációkból született közös, instrumentális lemeze. Ezt a Bahia adta ki, ugyanúgy, mint az Európa Kiadó 1994 januári, Katona József Színház-beli koncertjeinek élő felvételét: válogatás a teljes repertoárból, a legrégibbtől a legújabb számokig. A címe "És mindig csak képeket" lett. 1994-ben fel is oszlottak. Ez, egyelőre a Kuala Lumpurba költözött Kiss László és a New Yorkba költözött Menyhárt Jenő végső búcsújának tűnt: a Balázs Béla Stúdió által videón megörökített előadás ráadásában, a Megalázó, durva szerelem közben az Európa Kiadó zenészei szép sorjában átadják hangszereiket ismeretlen fiataloknak, a hangok mit sem változnak, csak a fejek mások. 1997-ben újra összeállt néhány koncertre az Európa Kiadó. Sőt. A Love '82-t és a Jó lesz-t is kiadta a Bahia szintén 1997-ben. 2004-ben az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmából koncertet adtak az A38 hajón, azóta több-kevesebb rendszerességgel fellépnek, elsősorban Budapesten.