További Magyar Hangok - Eső előtt

A délre húzó csigák szavát elfeledted régen már.
Nem emlékszel milyen érzés mikor az õrület csendben ordibál.
Nem hallod a tenger hangját, a Napot sem éred el már sosem.
A szaxofonszólót digitalizálták, a háború így lett végtelen.

Tudod a sör nem habos torta és a hab rajta nem én vagyok.
Figyelnek, de nem vigyáznak ránk a mûanyag angyalok.
A birodalmadat felégették, a királyi korona behorpadt,
Jégbõl építettél magadnak várat, és nem bírtad ki, hogy elolvadt.

A téren valahol harang szól, lassan úszol a házak közé.
Nem sértõdsz meg, nem harang szól, senki sem lát az arcvonalad mögé.
Majd elindulsz ajtót nyitni, mert kopogtat egy cédula,
Messzebb vagy tõlem, hidd el, mint Keresztúrtól Cinkota.

Az ajtóban megáll az esõvíz és visszanéz a felhõkre,
Te bólintasz és nem nézel hátra, mert megmondták neked: Elõre!
Te belül fázol, hát a lelkedre kötnek egy norvégmintás pulóvert,
Jenõ bácsi, mikor nem látta senki, az idõ vasfogára hidat vert.

Drága cigarettádat szívod, mint az életet úgy dobod el.
Isten telefonszámát hívod, de folyton a Sátán veszi fel.
Te már a túloldalon állsz, hajadba tép az õszi szél,
Jel nélküli autóbuszra szállsz.
És ha elered az esõ…

Valami véget ér…