Góbé zenekar - Borozós

Vörösbor nem drága,
Hat krajcár az ára.
Hozz kocsmáros még egy meszöjt, hadd mulassak három verset,
Azután elmegyek.

Ne menj el, angyalom,
Van még egy forintom.
Szövésemmel, fonásommal, gyakásommal spórolgattam, azt is a számodra hagytam.
Mulasd el, nem bánom.

Én édes pintes üvegem,
Süvegem előtted leveszem.
Hogyha szép lányt látok, köszönök,
Olyat iszom, hogy csak nyöszörgök.

Töltsd tele, pajtás, poharam,
Míg ki nem ázik a fogam.
Így jár, aki mindig bort iszik,
Míg a temetőbe nem viszik.

Igyál még, van benne,
Most van borod benne.
Majd meginnám pénteken is, szombaton is, vasárnap is, bú nélkül is, dús nélkül is, bundás kutya bőréből is,
Hogyha lenne benne.

Volt nékem pénzem, elástam,
Kiszáradt a torkom, kiástam.
Így jár, aki mindig bort iszik,
Míg a temetőbe nem viszik.

Eltemették az öreget,
Melléje tették az üveget.
Így jár, aki mindig bort iszik,
Míg a temetőbe nem viszik.
Így jár, aki mindig bort iszik,
Míg a temetőbe nem viszik.
Ha a temetőbe kiviszik,
Isten úgyse több bort nem iszik,
Isten úgyse több bort nem iszik,
Így jár, aki mindig bort iszik.