Peter Srámek - Részegen a legjózanabb

Van az úgy, hogy nem érdekel senki
Amikor csak egyedül jó lenni
Kell, amikor végre senki se lát
És leomlik akkor minden korlát

Van az úgy tudom, hogy magamnak ártok
Ilyenkor csak ledobom a láncot
Csak iszom, és akkor nincs már megállj
Jön az egyik pohár a másik után

Kemény volt a múltam
És semmit sem tanultam
Még most sem tudom pontosan
Hogy bűnös vagyok vagy áldozat

Most jó ez a csend itt bent
Már túl sok a fent és lent
Túl gyors ez a tempó
Veszélyes, már nem jó
Sokszor elbújva vagyok szabad
És néha részegen a legjózanabb

Van az úgy, hogy egy kis csendre vágyom
Megnyitom a belső világom
És csak jön az új ital, egy újabb pohár
És már megint tele a nagy hamutál

Van az úgy, hogy a világtól félek
Amikor fáj már a zene, az ének
Csak iszom, és nem tudom, hogy még mi kell
Pedig lett új autó, sok pénz, nagy ház és siker

Kemény volt a múltam
És semmit sem tanultam
Még most sem tudom pontosan
Hogy bűnös vagyok vagy áldozat

Most jó ez a csend itt bent
Már túl sok a fent és lent
Túl gyors ez a tempó
Veszélyes, már nem jó
Sokszor elbújva vagyok szabad
És néha részegen a legjózanabb

Bármit is mondtam
Én már nem az vagyok, aki voltam
Kívülről megjátszom a nagyot
Pedig belül gyenge vagyok

Most jó ez a csend itt bent
Már túl sok a fent és lent
Túl gyors ez a tempó
Veszélyes, már nem jó
Sokszor elbújva vagyok szabad
És néha részegen a legjózanabb