Down For Whatever - Ez a város

Ez a város szoros béklyó,
hideg fémje fogva tart.
Olyan otthonossá vált a káosz,
ahogy megszoktuk a zajt.
Ez a város hazug hóhér,
nem enged el soha!
Úgysem enged el soha!

Verse I.:
Tükröm-tükröm, itt egy újabb reggel:
a test lassan bootol, az agy szerotonint termelne,
ha lenne hozzá szer, de kevés az anyag, így kevés az inger.

Tükröm-tükröm, miért nem látlak téged?
Pasztellszínű, szürke fátyol fedi el a képet.
Kiégett és sivár lettél, épp, mint ez a város,
ahol mindenki már gengszter, kurva, de legalábbis sáros.

Tükröm-tükröm, itt egy újabb éjjel.
Az arcomon lecsorgó hideg verítékkel
menekülni kéne, de élvezem, ha megrág
ez a szirmait bontó húsevő virág.

Refrén:
Ez a város szoros béklyó,
hideg fémje fogva tart.
Olyan otthonossá vált a káosz,
ahogy megszoktuk a zajt.
Ez a város mindig éhes.

Verse II.:
Ez a város mindig mérges és többet akar:
mélyebbre vág, mélyebbre mar.
Ez a város egy féreg, a húsodból él,
semmit nem ad, de mindent ígér.

Tükröm-tükröm, itt egy újabb hajnal.
A város még éber, és téged is marasztal,
de távol vannak tőle a fohászok, az imák,
mint a hústól elszakított artériák.

Refrén:
Ez a város szoros béklyó,
hideg fémje fogva tart.
Olyan otthonossá vált a káosz,
ahogy megszoktuk a zajt.
Ez a város hazug hóhér,
nem enged el soha!

Breakdown:
Tükröm-tükröm, ezt lett az új világ,
ahol digitális istenek dekódolják az imánk?
Ahol bódult extázisban futunk át az életen,
és a processzorok mélyéről sejlik fel csak értelem?

Refrén:
Ez a város szoros béklyó,
hideg fémje fogva tart.
Olyan otthonossá vált a káosz,
ahogy megszoktuk a szart.
Ez a város mindig éhes,
ez a város mindig mérges!

Ez a város szoros béklyó,
hideg fémje fogva tart.
Olyan otthonossá vált a káosz,
ahogy megszoktuk a zajt.
Ez a város hazug hóhér,
de ha egy táncra újra felkér:
vele mész, te vele mész, úgyis vele mész!

TÁNCOLJ!