Down For Whatever - Kötéltánc

Verse I.:
Azt hittem, ha az életem egyetlen lapra felteszem
és minden egyes reggelen majd rám ordít a vekkerem,
hogy takarodjál és építsd fel ezt a homokvár birodalmadat,
mert hidd el, Kiki, nem szeretnek, míg fel nem áldozod önmagad.
Ha keresnek a srácok, ne vedd fel, úgy sem értik meg, amit mondanál,
kifogást kifogás követ, de bassza meg, megszokták már!
Ha pixelekre esik szét a világom és úgy érzem beleroppanok,
Kit hívhatok? Amit itt hagyok, csak szavak, számok és szólamok.

Chorus I.:
Hogyha nyertem, másra vágytam,
annyi mindent elhibáztam.
Most is hajszolom a magasságot,
hogy újra járhassam a kötéltáncot.

Verse II.:
Mindenkivel jóban lenni, de közben magammal nem tudok.
Csak harcolok, csak kapkodok, és félek az életen átfutok,
mert ma sincsen olyan pillanat, amit tiszta szívből megélnék,
A jövőt vakon hajszolom, míg a múltba visszaszaladnék.
Sosem leszek vajon elégedett, bármilyen sikert elérhetek?
Mint egy marionett, a fejem felett lógnak a mélybe a drótkötelek,
amit kétségbeesve rángatok és a nyakamra lassan rárakok.
Megfulladok, de itt vagyok, mert csalódást nem okozhatok!

Chorus II.:
Hogyha nyertem, másra vágytam,
annyi mindent elhibáztam.
Most is hajszolom a magasságot,
hogy újra járjam a kötéltáncot.

Hogyha nyertem, másra vágytam,
annyi mindent elhibáztam.
Most is hajszolom a magasságot,
hogy újra járjam a kötéltáncot.

Buildup:
Elmondhatnék pedig bárhogy bármit,
de félek, végül úgyse’ számít.
Itt minden új, mégis múló pillanat,
Mert az idő mindent elragad…

Chorus II.:
Hogyha nyertem, másra vágytam,
annyi mindent elhibáztam.
Most is hajszolom a magasságot,
hogy újra járjam a kötéltáncot.

Hogyha nyertem, másra vágytam,
annyi mindent elhibáztam.
Körbejárhatom a fél világot,
de nem találom meg a boldogságot.

…csak a kötéltáncot…
…a kötéltáncot…
…a kötéltáncot…