D-Fress - Későn Late 2

Belváros szíve, lüktet itt a dallam mit a kertváros ír le,
Csöndben alszik a város, csak menj már a streetre,
Most folytonos a pörgés, gördül a négy kerék, Csak flesseled a zenét, hogy mi lett rá most íme,

Ó, Messze még a reggel,
Nem sietek sehova, melózni holnap nem kell,
Sokan nem látják, mégis áldják, mikor szavaim szét szórom,
Az éjszakába csapatom, mert most kell gondolkodom,

Meddig mehet ez így még, a bezártság már feszít rég,
A szürkeség csak beszív és a gondokhoz nincs segítség,
Ezt megtanultad százszor,
Meredek mindig megmaradni, mert itt a viharban elázol,

A sötét visz el téged messzire, sok döfést élsz meg, lesz ilyen,
Az elmén éppen nem pihen, a rakpart mentén éjjel képzeld, mit jelent egy Pestinek,
Kik nem érti ő is reméli, hogy a jobb irányt itt megéli,
De betegen emészti, mi várja,

Verse ll

Elfedett a Hold rég már bennünket,
Vakít a sok fény, hol nem látjuk tisztán lelkünket,
Örökké megyünk, bárhová vihet az út tovább,
Suhanjunk messzire, mi későnlétre húzzon át,

Elfedett a Hold rég már bennünket,
Vakít a sok fény, hol nem látjuk tisztán lelkünket,
Örökké megyünk, bárhová vihet az út tovább,
Suhanjunk messzire, mi későnlétre húzzon át,


Verse ll

Túltoltan hajtunk, mert amit látunk itthon attól undor van rajtunk,
A terheket is persze, hogy mind zsúfoltan hagytuk,
De hagyjuk, mindenkit lep el az ár,
Mindegy mit teszel ez kár, nincs te neked vár, elterel a nyáj, állj-állj,

Ki szereti, közelebb az kap, kinek követni kell kajak kinek kije neki,
Mire megy itt az, aki ma szaki kizsebelik, kivezetik,
Be támadnak, hiába tudod, meg tudják, hogy le téged nem válthatnak,
Berághatnak, nem tudok mit tenni, nincs semmi, majd egyszer ezt kiheverik,

Villognak a fények, az égre nézz fel baby, hogy csillognak ma èrted,
A fantáziád piszkosnak nézem,
Tudom, hogy a képzelet meg is mozgat téged,
Mi egybeforrunk éjjel, ezt biztosnak érzem,

Erre készülsz, szerintem is amúgy csak egyszer élünk,
Nem beszélünk, maximum ha meg kell éljük újra,
Lobban a lángunk hevesen egybe épült tűz csatába húzzuk ezerrel az éjszakába egymást,
Holnap megyünk mind a ketten végül,

(Holnap megyünk mind a ketten végül,
Holnap megyünk mind a ketten végül,)

Refrén

Elfedett a Hold rég már bennünket,
Vakít a sok fény, hol nem látjuk tisztán lelkünket,
Örökké megyünk, bárhová vihet az út tovább,
Suhanjunk messzire, mi későnlétre húzzon át,

Elfedett a Hold rég már bennünket,
Vakít a sok fény, hol nem látjuk tisztán lelkünket,
Örökké megyünk, bárhová vihet az út tovább,
Suhanjunk messzire, mi későnlétre húzzon át,