Punnany Massif - Nem növök fel II.

Apám nem hiába nem mondta azt, hogy szeret,
Anyám nem értette, miért gyengék a vesztesek.
Minek legyek felnőtt, ha attól csak szenvedek,
Kipróbáltam, elég volt, maradnék gyerek.

Apám rám szólt: fiam, öltözz mindig rendesen,
De anyám nem kért semmit, ő is volt a kedvesebb.
Én megtanultam korán azt, hogy mi a jobb nekem,
Egy igazság van csak: aki nincs velem, ellenem.

Apám kérte, ne adjam fel, amíg van erőm
Anyám mondta, éljek, de ne otthon a heverőn.
A barátok ígérték, hogy mindig maradnak,
De arról senki nem beszélt, mit mondjak magamnak.

A barátok ígérték, hogy mindig maradnak,
De arról senki nem beszélt, mit mondjak magamnak.

Nem, nem növök fel,
már sohasem,
sohasem növök fel.

Nem, nem növök fel,
már sohasem,
sohasem növök fel.

Hogy van fény? Azt én nem tudom,
Az idő rohan bár, bár én nem futok.
Még nem,
Ahova kell, úgyis eljutok,
Legbelül egy örök kölyök maradok.

Holt irány, elveszni darabokba’,
Sokkal egyszerűbb minden,
Mint gondoltam, hogy van.
Ezt tudom,
Monoton
Alapokon
Haladok, mert:
Ezt tudom,
Monoton
Alapokon
Haladok, mert:
Nem növök fel,
Nem, nem növök fel,
Nem, nem növök fel!
Sohasem növök fel!
Nem, nem növök fel,
Már sohasem,
sohasem növök fel!

Nem növök fel,
Nem, nem növök fel,
Nem, nem növök fel!
Sohasem növök fel!
Nem, nem növök fel,
Már sohasem,
sohasem növök fel!

Apám kérte, ne adjam fel, amíg van erőm
Anyám mondta, éljek, de ne otthon a heverőn.
A barátok ígérték, hogy mindig maradnak,
De arról senki nem beszélt, mit mondjak magamnak.

A barátok ígérték, hogy mindig maradnak,
De arról senki nem beszélt, mit mondjak magamnak.

Nem növök fel,
Nem, nem növök fel,
Nem, nem növök fel!