Boros Marcell - Reinkarnáció

Eldobom végre a szerepem
én is csak önmagam akarok lenni
Érzem, hogy túl sok az ellenség
és nincs mellettem senki

Mindenki felszín alapján ítél
ez ellen nem lehet tenni
Irigyen nézed a tévében
amikor kezdek befele menni

Pici lépések egyet elérek
kitüzök megint egy újabb célt
Pozitív üzenetemet a zenébe bújtatva
nektek szórom szét

Gyerekek úgy érzem nem adok eleget
mert még túl sok a nyújtott kéz
Zálogba berakott szívem a tietek
mennyit akartok még? ey

Mennyit kértek még?
Látod rajtam nincsen fék
Nekem otthonom a stage
Innen nézve minden szép
Végre minden a helyén
Látom jön felém a fény
Nem voltam más csak egy srác
célkereszt a fején

Nézd!

Éreztem már magam úgy,
hogy elnyel a sötétség világa
Nem voltam önelégedett
és zavart a barátok hiánya

Változtattam volna rajta
próbáltam, de hiába
Nem volt normális baráti köröm
én voltam mindig a vicc tárgya

Elvettek mindent és semmim sem maradt
Néztem a többieket, hogy mi a kirakat
Bírtam még a testem, de a szívem szétszakadt
Megszűnt a remény azt hittem végleg így marad

Dalokat kezdtem írni, és
több lettem mint egy árnyék
Tudtam, hogy nem adhatom fel,
éreztem valami vár még

Egy lapon van mindenem
és veszélyes a játék
Már nem érzem úgy mint rég,
hogy téves úton járnék

Nem tartom magam hibásnak
tényleg mindent megtettem
Elfogadtam idővel, hogy
senki nincsen mellettem

Amíg mások bandáztak
az álmaimat kergettem
Erős voltam, legyőztem
a zűröket a lelkemben

Nem volt ki észre vegye,
ha segítségért kiálltok
Lehúztak a mélybe
mindig rossz volt bármi csinálok

Nem számít már, boldog vagyok,
megvan, amit imádok
Tudtam, hogy eljön az időm
egyszer addig kivárok

Változnak az idők
én is más lettem, mint régebben
Végre jól érzem magam
elszállt az összes félelmem

Mióta megszólítottál,
tudom nincsen véletlen
Köszönöm zene, megmentettél
nélküled nem lennék életben