1. Manuel - Tiara 
2. Manuel - Voodoo Baba (ft. Moriones)
3. Halász Judit - Boldog születésnapot![2009]
Juhász Tamás
| Teljes név: | Juhász Tamás |
|---|---|
| Együttes: | Davies Korner, Run over dogs, Vaklárma, Zsombok Réka, |
| Hangszer, szerep: | ének, gitár, ének |
| Szerző: | Szövegíró, Zeneszerző |
Megtekintve: Ma 1, összesen 6643 alkalommal
Dalszöveg beküldése
Módosítás küldése
Hozzáadás a kedvencekhezBemutatás:
Eszmebörze: Hangban, szóban szabadon.
1998-ban kezdtem gitárt tanulni. Magántanárok sora tanított, köztük Alapi István és Párniczky András. 2013-ban – miután elvégeztem az ELTE történelem szakát – felvételt nyertem a Kőbányai Zenei Stúdióba.
1998-ban kezdtem gitárt tanulni. Magántanárok sora tanított, köztük Alapi István és Párniczky András. 2013-ban – miután elvégeztem az ELTE történelem szakát – felvételt nyertem a Kőbányai Zenei Stúdióba.
Biográfia:
1998-ban kezdtem gitárt tanulni. Magántanárok sora tanított, köztük Alapi István és Párniczky András. 2013-ban – miután elvégeztem az ELTE történelem szakát – felvételt nyertem a Kőbányai Zenei Stúdióba.
Zenekarokban 1999 óta játszom, ebből a legfontosabb a 2004-ben alakult Davies Korner, melynek nemcsak alapítója, de vezetője is vagyok.
Zeneírással 2004 óta foglalkozom, de az első 10 évben a szövegírás nem ment. Szövegíró társakkal dolgoztam, illetve József Attila, Szabó Lőrinc, Juhász Gyula verseihez készítettem megzenésítéseket.
2014 őszén szerelmi bánattól „részegen” írtam első szövegeimet. Szeder-Szabó Kriszti, Petruska András, Kardos-Horváth János, Bérczesi Robi példáján felbátorodva úgy döntöttem, ezeket szólóban adom közre.
Így sokkal könnyebb párbeszédet folytatni a közönséggel. A hallgatóságnak az az érzése, hogy ott ülök mellettük, beszélgetek velük. Egy pohár ital mellett elmondom a gondolataimat, és meghallgatom őket is. Mindenki hordja a maga keresztjeit, de megkönnyebbülünk, ha ezekről valakivel beszélgethetünk.
Szövegeimben saját életérzéseimről írok, de igyekszem úgy fogalmazni, hogy más is tudjon velük azonosulni. Az útkeresés, önmagunk megismerése, elfogadása egyetemleges témák. Mégis, ha erről egy vak beszél, jobban elgondolkodtatja a hallgatóságot. Az egy kézzelfogható probléma – amit őszintén felvállalok, beszélek róla, mi több: nem akadályoz az élet teljes megélésében, ezért imponáló is. Megbíznak bennem, felteszik az őket izgató kérdéseket, sőt elgondolkoznak, hogyan élik saját életüket.
Az a célom, hogy meg mutassam, a vakság ugyanannyira „csak” egy probléma, mint bármi más. Okoz nehézségeket, de együtt lehet vele élni, épp úgy, mint a szüleink elvesztésével, a cukorbetegséggel, vagy azzal, hogy édesítővel isszuk a kávét. Minden csak nézőpont kérdése, hogy probléma vagy haszon.
Mindehhez sokféle zenei megoldást használok. Igyekszem a szövegekhez illeszteni az adekvát zenei formát, ami kiegészíti és felerősíti a mondanivalót.
Ebben nagy példaképeim a Presser - Sztevanovity, Szörényi - Bródy, Cseh - Bereményi szerzőpáros és a Kaláka. De rajtuk kívül sok más zenész és zene volt rám hatással. Így a Beatles, a KFT, az Első emelet, a Kispál és a Borz, a Hiperkarma, a Kormorán, vagy a Jethro Tull.
Profil című bemutatkozó lemezem ennek a szövegi és zenei világnak a legfrissebb lenyomata.
Az, hogy kivé válunk és hogyan élünk, azt két dolog befolyásolja. Az érzelmi világunk és a külvilág hatása ránk. A lemez dalai ennek mentén két részre oszthatók.
Az emlékezés, szerelem, szabadságvágy, a közösséghez való tartozás általános témák. De ahhoz, hogy önmagunkat megismerjük, ezeket át kell élnünk, magunkra kell szabnunk és meg kell értenünk.
Mindeközben érvényesülni is szeretnénk a kis magyar valóságban, amire a kilátások meglehetősen rosszak. Van, aki a céljait fontosabbnak tartja az alkalmazkodásnál, ezért elmegy… valahová. Van, aki eljut külföldre, de olyan is, aki csak a kocsmáig.
Az, hogy világtalanul vagy világosan látom magamat, a környezetemet és a jövőmet, kiderül a dalokból.
Zenekarokban 1999 óta játszom, ebből a legfontosabb a 2004-ben alakult Davies Korner, melynek nemcsak alapítója, de vezetője is vagyok.
Zeneírással 2004 óta foglalkozom, de az első 10 évben a szövegírás nem ment. Szövegíró társakkal dolgoztam, illetve József Attila, Szabó Lőrinc, Juhász Gyula verseihez készítettem megzenésítéseket.
2014 őszén szerelmi bánattól „részegen” írtam első szövegeimet. Szeder-Szabó Kriszti, Petruska András, Kardos-Horváth János, Bérczesi Robi példáján felbátorodva úgy döntöttem, ezeket szólóban adom közre.
Így sokkal könnyebb párbeszédet folytatni a közönséggel. A hallgatóságnak az az érzése, hogy ott ülök mellettük, beszélgetek velük. Egy pohár ital mellett elmondom a gondolataimat, és meghallgatom őket is. Mindenki hordja a maga keresztjeit, de megkönnyebbülünk, ha ezekről valakivel beszélgethetünk.
Szövegeimben saját életérzéseimről írok, de igyekszem úgy fogalmazni, hogy más is tudjon velük azonosulni. Az útkeresés, önmagunk megismerése, elfogadása egyetemleges témák. Mégis, ha erről egy vak beszél, jobban elgondolkodtatja a hallgatóságot. Az egy kézzelfogható probléma – amit őszintén felvállalok, beszélek róla, mi több: nem akadályoz az élet teljes megélésében, ezért imponáló is. Megbíznak bennem, felteszik az őket izgató kérdéseket, sőt elgondolkoznak, hogyan élik saját életüket.
Az a célom, hogy meg mutassam, a vakság ugyanannyira „csak” egy probléma, mint bármi más. Okoz nehézségeket, de együtt lehet vele élni, épp úgy, mint a szüleink elvesztésével, a cukorbetegséggel, vagy azzal, hogy édesítővel isszuk a kávét. Minden csak nézőpont kérdése, hogy probléma vagy haszon.
Mindehhez sokféle zenei megoldást használok. Igyekszem a szövegekhez illeszteni az adekvát zenei formát, ami kiegészíti és felerősíti a mondanivalót.
Ebben nagy példaképeim a Presser - Sztevanovity, Szörényi - Bródy, Cseh - Bereményi szerzőpáros és a Kaláka. De rajtuk kívül sok más zenész és zene volt rám hatással. Így a Beatles, a KFT, az Első emelet, a Kispál és a Borz, a Hiperkarma, a Kormorán, vagy a Jethro Tull.
Profil című bemutatkozó lemezem ennek a szövegi és zenei világnak a legfrissebb lenyomata.
Az, hogy kivé válunk és hogyan élünk, azt két dolog befolyásolja. Az érzelmi világunk és a külvilág hatása ránk. A lemez dalai ennek mentén két részre oszthatók.
Az emlékezés, szerelem, szabadságvágy, a közösséghez való tartozás általános témák. De ahhoz, hogy önmagunkat megismerjük, ezeket át kell élnünk, magunkra kell szabnunk és meg kell értenünk.
Mindeközben érvényesülni is szeretnénk a kis magyar valóságban, amire a kilátások meglehetősen rosszak. Van, aki a céljait fontosabbnak tartja az alkalmazkodásnál, ezért elmegy… valahová. Van, aki eljut külföldre, de olyan is, aki csak a kocsmáig.
Az, hogy világtalanul vagy világosan látom magamat, a környezetemet és a jövőmet, kiderül a dalokból.
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!