Burai Krisztián - Kitaszított (ft. Szabó Niki, Ruszó Tibi)

Már belehaltam az életbe
Zombi maradtam lélekbe’
Mert a szerelemben elvesztem
Egy lány megmérgezte
Szívem messzire elvitte
Apró darabokra szétszedte
Szerelemre csábított ez a vonzó idegen
Veszélyes vizekre evezett velem
A lány, hogy miért, talány
Aztán meglépett

Az utam egyedül kell hát megtennem
Mert bármerre is jár a világon ő, meg kell lelnem
De ha nem sikerül, végem van, elvesztem
Én hívlak, mért nem hallod a hangomat?
Kitaszított engem a világ
Hidd el, még a Nap is irigy lett ránk
Mert a mi szerelmünk oly csodás
Egy végtelen utazás

Az univerzum szétválasztott
Bús könnyekkel elárasztott
De nemet mondtunk a végzetnek
Bármekkora távolság
Mit a sors egymásnak szánt
Hisz oly erősen érezlek, ez mindörökre szól
Hát szép szerelmem nézd
Az égen a Hold nekünk dalol
Nem értem, mért olyan jó veled
Neked adtam én a szívemet
De nehogy összetörd, mint oly sokan
Becsüld, amíg lehet

Az utam egyedül kell hát megtennem
Mert bármerre is jár a világon ő, meg kell lelnem
De ha nem sikerül, végem van, elvesztem
Én hívlak, mért nem hallod a hangomat?
Kitaszított engem a világ
Hidd el, még a Nap is irigy lett ránk
Mert a mi szerelmünk oly csodás
Egy végtelen utazás

Most gyere közel, hadd érezzem
Hogy lobog a tűz a véremben
Neked adtam a szívem
Hidd el, rajtad kívül nincs másom
Nem félek, veled így teljes az élet
Ez nem véletlen, kezdettől éreztem
Hogy veled minden más
Hisz lelkünk egymás nélkül semmire megy
Ez örök szerelem

Az utam egyedül kell hát megtennem
Mert bármerre is jár a világon ő, meg kell lelnem
De ha nem sikerül, végem van, elvesztem
Én hívlak, mért nem hallod a hangomat?
Kitaszított engem a világ
Hidd el, még a Nap is irigy lett ránk
Mert a mi szerelmünk oly csodás
Egy végtelen utazás