Gedeon Reflects - Ébren

Van, aki csendben ül,
Miközben ott belül,
Ahogy egy kő, merül,
De érzi szívében, újra felrepül

Emlékek maradnak,
Dolgaid haladnak,
Köszönd magadnak, hogy
A földi béklyók széjjelszakadnak

Én lennék végre ébren
Kelts már fel
Túl soká voltam tétlen
Hát kérlek ragadj el

Van olyan pillanat, amikor azt mondod, állj!
Azon nyomban,
A magány korlátján áthajolva
Megsejtheted
Végre átélem, amit eddig soha még,
Megláttalak, s
Többé már nem is bolyongtam
Érezheted
Élvezheted

Van, ami rád szakad,
Van, ami fenn marad,
Van, ami átölel,
De érzed, ott van már hozzád közel.

Van aki egyre tűr,
A csend néma űr,
Ahogy egy kő, zuhan,
De ha ráeszmél majd, tovább suhan

Én lennék végre ébren
Hát emelj fel
Túl soká voltam tétlen
Már tényleg ragadj el

Van olyan pillanat, amikor azt mondod, állj!
Azon nyomban,
A magány korlátján áthajolva
Megsejtheted
Végre átélem, amit eddig soha még,
Megláttalak, s
Többé már nem is bolyongtam
Érezheted

Van olyan pillanat, amikor azt mondod, állj!
Azon nyomban,
A magány korlátján áthajolva
Megsejtheted
Végre átélem, amit eddig soha még,
Megláttalak, s
Többé már nem is bolyongtam
Érezheted
Élvezheted
Érezhetem