Felső Tízezer - Nagymaros 2030

Nekem elég volt már a nagyvárosban élni,
úgyhogy van egy házam a Dunakanyarban.
Nem szoktam már magamat másokhoz mérni,
és csak azt csinálom, amihez kedvem van.
Már csak nevetni tudok azokon az időkön,
amikor még főnököktől féltem,
akik nem tudták, hogy amit ők csinálnak,
az soha nem lesz fontosabb, mint maga az élet.

Így telik az idő errefelé (csak teljen tovább),
ha látnál, akkor meg se mondanád, hogy én voltam az,
aki alig bírta összeszedni magát.

Mindenhonnan leléptem már egyszer
és most ide tűztem ki azt a zászlót,
amit nem fúj már el a szél akármerre.
Mindenki kihozhatja a legjobbat magából:
mert még mindig béke van a Földön,
nagyszerű évet zárt a magyar gazdaság,
ő most virágokat locsol a kertben.
oké, mindjárt visszatérek rá.

Így telik az idő errefelé (csak teljen tovább),
ha látnál, akkor meg se mondanád, hogy én voltam az,
aki alig bírta összeszedni magát.

Én itt élek egy házban, mindennap láthatom a Dunát.

Én soha nem szerettem így senkit.
Én soha nem szerettem így senkit.
Üdvözletem küldöm nektek innen.
Kelt: Nagymaros, 2030.