Molnár Tamás - Nem megyek vissza

Hiába küzdök meg velük, hiába tüntetem el nyomaim
Nincs egy hely, ahova ne jönnének utánam a démonaim
Az egyik jobbról a nyakamba liheg, a másik balról paralel
Mintha csak várnák, hogy összeessek, ők sosem alszanak el
Velem ébrednek, velemépő virrasztanak, ha kell

KÖVETHET A RÉGI ÉNEM
KOPOGHAT KINN A SÖTÉTBEN
HIÁBA, VISSZA TÖBBÉ NEM MEGYEK, NEM ÉN

EZER KÉZ HÚZHAT A MÉLYBE
ÖLTÖZHET AZ ÉG FEKETÉBE
HIÁBA, VISSZA TÖBBÉ NEM MEGYEK, NEM ÉN

NEM MEGYEK, NEM MEGYEK VISSZA
NEM MEGYEK, NEM MEGYEK VISSZA
NEM MEGYEK, NEM MEGYEK VISSZA
NEM MEGYEK, NEM MEGYEK VISSZA TÖBBÉ

Ott vannak az apró betűs részben, meg az oriásplakátokon
Rám törik az ajtót álmomban, de még mielőtt hozzászokom
Hogy többé nem gonolok rájuk, és rögtön leizzad a tenyerem
De ha beleőrülök akkor sem fordulhatok vissza, nem tehetem

Pedig tudom, hogy kell felégetni mindent egy perc alatt
Megtettem annyiszor, már a sűrű füst a lelkemhez tapadt
Mer’ én tudom, hogy kell felégetni mindent magam mögött
Csak a múltam árnyékával táncolok lángoló háztetők között
Így lettem a leszabadab üldözött