Foreland - Írd a holnapod

Álmatlan éjjel sokadik a héten már
Felőröl téged az az emlék, ami visszajár
Fékeznél, de mégis sodródsz az árral
Az ajtón túl a kulcs, de gond van a zárral
Úgy érzed nincs kiút, de menned kell tovább

Lehet múltad terhe megnyomott, s mint árnyék követ rég
Próbáld lefutni, nem tudod, ó hogyan is tehetnéd
Élj a mának dobd a tegnapot ne várd, míg visszatér
Ragadj tollat, írd a holnapod, mert abban van remény
Óóó óóó, mert abban van remény
Óóó óóó

Száműzött lélek, testetlen félhomály
Egy örök méreg, mitől lassan majd a szív megáll
Mondd némán tűröd-e, hogy ledöntsön újra?
Vagy szembeszállsz, és rátérsz ismét az útra?
Távolban ég a fény, ma ne add fel, menj tovább

Lehet múltad terhe megnyomott, s mint árnyék követ rég
Próbáld lefutni, nem tudod, ó hogyan is tehetnéd
Élj a mának dobd a tegnapot ne várd, míg visszatér
Ragadj tollat, írd a holnapod, mert abban van remény
Óóó óóó, mert abban van remény
Óóó óóó

Lehet múltad terhe megnyomott, s mint árnyék követ rég
Próbáld lefutni, nem tudod, ó hogyan is tehetnéd

Lehet múltad terhe megnyomott, s mint árnyék követ rég
Próbáld lefutni, nem tudod, ó hogyan is tehetnéd
Élj a mának dobd a tegnapot ne várd, míg visszatér
Ragadj tollat, írd a holnapod, mert abban van remény
Óóó óóó, mert abban van remény
Óóó óóó, mert abban van remény
Óóó óóó, mert abban van remény
Óóó óóó, mert abban van remény