Hűvös - Magamat szeretem már

Felborult a hormonháztartásom.
Túl sokat vagyok boldog.
Dopamint termel már a nyár a fákon,
De én meg csak magamra gondolok.

Valahogy így érzek én minden nyáron,
Ha kávéval várlak a teraszon.
Tudom furcsa, de én nem is bánom,
Hogy lekésted a vonatod.

És ha kérdeznéd én biztos, hogy elmondanám, azt érzem minden délután, hogy:

Mindent egyszer megkívánok,
Csak magamat szeretem már.
Mint minden ember úgy hibázok,
Csak magamat szeretem már.
Tudom kibaszott önző tudok lenni,
Hát ilyen vagyok.
Úgy sem érdekel más
Mindent egyszer megkívánok,
csak magamat szeretem már.

Talán jobb, talán nem,
Kicsit igaz, kicsit sem,
Hogy minden estébe egy picit belegabalyodok.

Minden ember mindent bír.
Minden kedden mindenkit,
De én minden lány után úgy, mint a Majka belehalok.

Ha tudtam volna, hogy lehet így is élni,
Biztos nem akartam volna más szívét kitépni.
Egynek is nehéz ez, kettőnek meg végleg annyi,
Hogyha összekuszálódnak, de én meg:

Mindent egyszer megkívánok,
Csak magamat szeretem már.
Mint minden ember úgy hibázok,
Csak magamat szeretem már.
Tudom kibaszott önző tudok lenni,
Hát ilyen vagyok.
Úgy sem érdekel más.
Mindent egyszer megkívánok,
csak magamat szeretem már.