Népdal - Sok rendbeli népek, kik most jelen vagytok

Sok rendbeli népek, kik most jelen vagytok,
Végső szolgálatot énhozzám mutattok,
Anyámnak, a földnek keblébe takartok,
Evvel tiszteteket hogy megmutassátok.

Isten így akarta, ennek így kell lenni,
Az ő végzésének mindenbe kell lenni,
Régi szent atyának reá kellett menni,
A bűnért a testnek egyszer meg kell halni.

Már én is tőletek, kedves jó feleim,
Ime eltávozom, szerelmes szomszédim;
Kedves hitvestársam és jó rokonságim;
Isten ajándéka: szerelmes magzatim.

Adjon az úr Isten tinéktek szent lelket,
Hitet, reménységet, élő szeretetet:
Adjon egészséget és szent békességet,
Halálotok után örök üdvösséget!

Ez a csalárd világ meg ne tartóztasson,
Isten tiszteletétől test el ne vonjon;
Jóra való restség veletek ne birjon,
Torkosság, részegség titeket ne csaljon!

Kivánatos a hely, hová én indultam,
Melyről még éltemben (én) sok jót hallottam;
És jó reménységben én mindenkor voltam:
Immár Krisztusomtól oda szólittattam.

Angyali szép zengés lészen kedvessége,
Ott az én lelkemnek szép gyönyörűsége;
És ő eledele Isten dicsősége
Lészen, melynek soha nem adatik vége.

Arkangyalok kezdik ott az alleluját,
Sok ezer szentekkel mondják szép nótáját:
– Szent, szent, szent az Isten, – őfelségét áldják,
Fáradhatatlanul nevét magasztalják.

Vajha voltaképpen megtudhattam volna
Köztetek éltemben, miként legyen dolga
Dicső mennyországnak? Én eztet óhajtva
Istentől mind éjjel s nappal kértem volna.

Csendesülj sirástól, kedves hitvestársom,
Ne bánkodjál kérlek, hogy igy történt sorsom,
Mert noha testemet fogta bé koporsóm,
De végtelen lészen mennyben boldog sorsom.

Ha miben vétettél, téged nem vádollak,
Biró eleibe azért nem hivatlak,
De utánam jönni, kedvesen, elvárlak,
Hiszem, hogy még mennyben tégedet meglátlak.

Ha miben vétettem, te is felejtkezzél,
Rólam, hiv társadról jóval emlékezzél;
Utánam készülvén, jönni igyekezzél,
Ugy fussad pályádat, hogy meg ne ütközzél!

Nem viseljük mennyben házasságnak terhét,
Ott nem házasodik senki, sem házasit;
Leszünk, mint angyalok, szentirás igy tanit;
Aggódás, fájdalom többé nem keserit.

Világban még Isten tart, (én) arra kérlek:
Jó gondviselésben árváim legyenek;
Istenes életben e földön éljenek,
Hogy ők is koronát Istentől vegyenek!
Amen.