Népdal - Ideje bujdosásimnak

Ideje bujdosásimnak
Eljött már utazásimnak.
Sok okai vadnak annak,
Az én elbujdosásimnak!

Ződ az útnak a két szélje,
De bánatos a közepe!
Masérodzom búval benne;
Masérodzom búval benne.

A két lábam masérodzik,
A két szemem búsalkodik;
A két lábam masérodzik,
A két szemem búsalkodik.

Fejem felett az nagy felhő,
De nem abbul hull az esső:
A két szemem sűrű felhő,
Mind onnét csurog az esső.

Idehaza a legénynek
Nincsen becsüje szegénynek,
Mert itthon inkább kedveznek
Az idegen jövevénynek.

Ha a tengeren túll menyek
Ott es jó hírt-nevet szerzek:
Ha a tengeren túll menyek,
Ott es jó hírt-nevet szerzek.

De itthon nem fogják tudni:
Szegény fejem, él-e, hal-e:
Szegény fejem, él-e, hal-e,
Az életbe módja van-e?

Isten veled, jó pajtásim,
Barátim s felekezetim!
Akik velem jót tettetek,
Isten fizesse meg nektek!

Akik velem jót tettetek,
Isten fizesse meg nektek:
Hosszabbítsa meg éltetek,
Hogy őtet dicsérhessétek!

Angyalidat én Istenem,
Küldjed, vezériljen éngem,
Hogy őrizjen, s óltalmazjon,
Ahol nem ismérnek engem!

Áldás a szentháromságnak,
Isten fia szent anyának,
Ki angyalt küld kalauznak
Az igaz úton járóknak.